Nem sok mindent sikerült ellesnem a Mai Sikeres Fiatalok sikerreceptjeiből, de annyit igen: akár egyedül nyomod, akár faluméretű team (mármint csapat, csak úgy tudom, a sikerhez tartozik az állandó „teamezés” és „meetingelés”, meg az, hogy folyton „busy” legyél) van mögötted, mindig T/1-ben kell kommunikálni. Márpedig azt szeretném, hogy ez a blog sikeres legyen, szóval hiába Mr. Sony Vaio az egyetlen társam e kalandban, világgá kürtölöm a kisszobámból: elindultunk!

Engedjétek meg, hogy ezt az örömhírt egy lassacskán elcsépeltté váló Belga-idézettel nyugtázzam: „Most mindenki azt kérdezi, honnan a név? Honnan a név? Honnan a név?!” Egy induló blog esetében ritkán áll elő az itt vázolt helyzet, én mégis úgy teszek, mintha érdekelne a Nyúbalansz-név eredete Téged, Aki Ezt Olvasod. Ugyanis nem cipőkötés közben jött az ötlet, bármily hihetetlen is ez.

Nyúbalansz = New Balance = Új Egyensúly. (A középső egy cipőmárka.) Ezt leírom, hátha a nagymamáim is belefutnak a bejegyzésbe. Az egyensúly hiányát mindig is az egyik legnagyobb trének tartottam a világban. Kontinensek, országok, zenekarok, családok, egyének és minden más egység esetében. Sokan törekszünk arra, hogy több lábon álljunk, és több nézőpontból vizsgáljuk azt, ami körülöttünk van, de törvényszerű, hogy valamelyik lábra jobban ránehezedünk. Ezzel akkor van baj, amikor a többire elfelejtünk támaszkodni. Nagy baj pedig akkor, amikor észre sem vesszük, hogy elestünk. Én kezelhetetlenül sok lábat növesztettem az évek alatt, talán azért, mert túlzottan ráparáztam az egyensúly-témára. Viszont nemrég tűnt fel, hogy egy jó ideje csak vergődöm a földön minden végtagommal, mint egy epilepsziás polip. Így hát fogtam magam, lenyestem egy-két lábat, a maradékkal pedig megpróbálok úgy egyensúlyozni, mint még soha. Ennek a következménye az is, hogy elindítom ezt a blogot. Közkérdésekről fogok pofázni úgy, hogy minden írásnak pont annyi lába legyen, ahányra szüksége van. Ha ez sikerül, azzal talán másnak is segítek a balanszírozásban.

És ha még nem lenne eleged a lábakból, most figyelj: a blog elnevezése is két lábon áll. Az egyiken most néztünk végig lábujjtól combig, a másikon most fogunk. Kezdjük ott, hogy rühellem a fogyasztói társadalmat. A legfontosabb lábam egy (mindig) keresztény és (többnyire) konzervatív értékrend. Emiatt nem tetszik az a felfogás, ami az embereket fogyasztókká degradálja, a boldogságot pedig tárgyak meglétéhez köti. De hohó, táncolni kezd a többi láb, hogy ez így demagóg lesz, haver! Nyilván tudom, hogy én is része vagyok a fogyasztói társadalomnak, és egy rakás jó dolgot köszönhetek neki. Ezt meg pont jól példázza, ha a New Balance márkanévvel harcolok minden ellen, amit a márkanevek képviselnek. (És a NB egy az „emberarcú” világmárkák közül. Persze, mára ez is a márketing része lett elsősorban, de mégsem alkalmaznak gyerekmunkásokat, és mégsem celebekkel adják el magukat, hanem fasza cipőkkel.)

Ahogy nézem, a névválasztásom egyik lába jóval rövidebb, mint a másik, de minden idők legjobb jobbszélsője, Garrincha is így tolta, úgyhogy ez is engem igazol. És én nem is akarok vb-gólkirály lenni (már hogyne akarnék!), csak megírni pár tűrhető gondolatébresztőt. Szóval holnap, szeptember 1.-jén felveszem az összes lábamra a Nyúbalanszomat, jó szorosra kötöm mindet, és elindulok az Internetes Népnevelés Nívószívó Iskolájába (INNI). Minden tanítási napon igyekszem megírni egy hosszabb-rövidebb véleményt egy többé-kevésbé közkérdésben. Aztán majd kiderül, hogy tanár vagy diák leszek-e itt.

(U.i.: Ha nem szeretem a fölösleges angolkodást, miért nem Új Egyensúly lett a blogom neve? Az úgy hangzik, mintha az új H. V. I. M. akarnék lenni. Vagy az új Bajnai Gordon-gittegylet. Márpedig mindkettő a lehető legtávolabb áll tőlem, de ez később úgyis világossá fog válni.)

(U.i. 2: Természetesen cipőkötés közben találtam ki a nevet teljesen véletlenül, de szeretem utólag megmagyarázni a tetteimet. Ez is bebizonyosodik majd.)