Tegnap azon igyekeztem, hogy visszakaparintsam a humorotokat Tibi atya cefreszagú mancsai közül, kedves barátaim. Elsőre úgy gondoltam, ez lesz a mai vádirat címe: „Trollfoci, kérem vissza a szubkultúrám humorérzékét!” Itt azonban nem ilyen egyértelmű a helyzet. Itt éppen az a fájó, hogy egy zseniálisan induló oldal állt át a sötét oldalra, vagyis a faék-egyszerű mémek oldalára. Amik az ötlettelen fiatalokat még ötlettelenebbé teszik - de erről tegnap már eleget rinyáltam.

Kezdjük azzal, hogy mi közöm a trollok újdonsült játékszeréhez, a magyar focihoz. Röviden: minden. Több generáció örökségeként szívtam magamba minden elemét ennek a légkörnek. Kicsi korom óta kísérgetem a főváros legpatinásabb klubját keresztül-kasul az országon. (Mielőtt ostobaságot gondolna bárki, vegyen egy pillantást a blog hevenyészett designjára.) De mivel ez a bejegyzés a Trollfociról szól, erőt veszek magamon, és nem kezdem el végeláthatatlan bekezdésekben magyarázni, hogy miért a legjobb szórakozás órákat utazni egy színvonaltalan meccsért, hogy ott kiabálhass a barátaiddal. Maradjunk annyiban, hogy ennél nincs jobb, ha az Isten-haza-család tengelyét nem számítjuk. Éppen ezért örültem a Trollfoci felbukkanásának, mert egy tátongó űrt töltöttek be ebben a közegben. Annak ellenére, hogy ez az életünk, minden szurkoló tudja, hogy milyen korrupt, langyos szarszag lengi körül a focinkat. Ezt két dologgal orvosoljuk: 1.: Próbáljuk minél színvonalasabban űzni a saját játékunkat, a szurkolást. 2.: Röhögünk az egészen. És ez a két „praktika” végtelen társalgási témát biztosít két szurkoló között. Akár egy csapathoz tartoznak, akár nem. A nevetés pedig, mint mindenhol, itt is enyhíti az ellentéteket. És mivel nálunk nagyon sok mindenen lehet (kínunkban) nevetni, ezért kevésbé halálosak az ellentétek is, mint mondjuk a balkánon. Félreértés ne essék, a rivális csapatok mindenhol gyűlölik egymást. Meccsnapokon pedig minden rivális szurkoló ellenség. De itthon meg van az összetartozásnak az az érzése, hogy „ugyanazok vagyunk, csak máshova születtünk.” Épp ezért komoly baráti összefonódások vannak a legnagyobb ellenségek leghírhedtebb huligánjai között is. Ennek sok tényezője van, de szerintem a humor az egyik legfontosabb. A magyarfodball állapotait csak úgy lehet kibírni, ha együtt nevetünk rajta. A közös nevetés meg könnyen kovácsol közösséget.

És ennek csinált fórumot a Trollfoci, eleinte kurva jól. Még a tőlem távol álló mém-sablonokat is jól használták, mert elképesztően vicces karaktereket, szituációkat vagy mondatokat tettek mémmé. Az adminok stílussal válogatták meg a saját agymenéseiket és az internet azon bugyrait, amik tényleg a magyar foci esszenciái. Fölösleges sorolni ezeket, elég két szó a szemléltetéshez: Mészöly Kálmán. Ha egy képen rajta van ő, és oda van írva, hogy „kurva anyád”, az csak vicces lehet annak, aki ismeri ezt a jóravaló öregembert. De Lipcsei, Torghelle, Détári és az összes többi jómadár karakterét is csak egy árnyalattal kellett eltúlozni ahhoz, hogy gurgulázó röhögést váltsanak ki. Még az amatőr foci varázslatos világa is értő kezekkel lett behelyezve a cyber-térbe. Szóval jó volt az alapanyag, de nem mindenki tudott volna ebből Trollfocit csinálni. Mert ezek a srácok a focink minden abszurditását felhasználva egy új dimenziót teremtettek, a Mennyei Bajnokságét, ahol mindent másképp látunk a troll-szemüvegünkkel. Ezt a dimenziót először csak egy szűk kör ismerte, aztán robbanásszerűen kezdett terjedni. Előbb a magyar foci minden rajongója kezdett MB1-ezni, aztán már olyan ismerőseimet hallottam Sampion Ligázni, akik korábban csak azt nézték, Bárányos Zsolt neve hallatán meg valami államtitkárra asszociáltak. Ezt akkor nagyon pozitív folyamatnak tartottam. Örültem, hogy egy Facebook-oldal akár a bajnokság nézőszámaira is hatással lehet. Ezeket az érdemeket továbbra sem vitatom el, de már látom, hogy ez a terebélyesedés volt a vég kezdete. A vég szemléltetéséhez pedig megint nem kell több két szónál: Rekop György.

Hjajj… Nekem egy médiaszereplővel sincs személyes problémám, mert nem ismerem őket. Azzal, amit képviselnek, annál inkább. Rekop György pedig a tehetségtelenség és a magamutogatás olyan egyvelegét képviseli, amiről még csak azt sem tudom eldönteni, hogy elszomorítson vagy felháborítson. Ő az, aki a harmatgyenge magyar stand-up-mezőnyből képes úgy kilógni lefelé, ahogy szegény Devecseri Richárd tette azt az Amszterdam ArenA-ban. De hát a tehetségtelenségnek és a magamutogatásnak is komoly hagyományai vannak a honi médiában, szóval illő is volt odakerülnie. Neki viszont nem volt elég a Comedy Centralon való sassjózsefkedés, neki végérvényesen el kellett baszni valami többre érdemeset is. Először csak a spanolás ment, aztán (gondolom) az oldal egyik szerkesztője lett, hogy végül ide: https://www.facebook.com/troll0foci/videos/vb.398390086894274/933670933366184/?type=2&theater, meg ide: (https://www.facebook.com/troll0foci/videos/vb.398390086894274/928713073861970/?type=2&theater jussunk. Komolyan érdekel, hogy hányan nevetnek ezeken valójában. Mert, ha annyian, ahányan like-olják, attól hamarabb van kedvem világgá menni, mint Gyurcsánytól és Orbántól együttvéve. És én nem tudom, hogy a posztok minőségromlásához mennyi köze van, de ha egyet sem ő írna közülük, az ambíciózus humortalanságával akkor is fertőzné a társait. De ne okoljuk mindenért a mi Gyurinkat, nézzük a még inkább egyértelmű vádpontot: a futószalag-mémesedést. Tudom, lassan olyan önismétlő leszek, mint az, ami ellen felszólalok, de megint erről kell pofáznom. Ahogy nőtt az oldal, ahogy jött R. Gy., és ahogy szálltak be a szponzorok, egyre több és több poszt kellett. Nincs bajom azzal, ha valaki pénzt keres a saját alkotásával, de ennyi bejegyzést szerintem a BetClic meg a Mayplay se várt el. A strébereket meg ki szereti? De ha a lóvéért is kell ennyi kép/nap, azt se lenne nehéz ötletesebben csinálni. Viszont a népszerűvé válásuk óta abból a pár ötletből élnek, amit az elején kitaláltak. És ezzel nem is lenne akkora baj. A baj abból van, hogy ha valamit unásig ismételnek, az egyre kevésbé lesz vicces. Mert tényleg poénoktól hemzsegett az az alternatív valóság, amit létrehoztak, de már a szám se görbül egy SZLAMB hallatán. A megyei bajnokságok videói még mindig viccesek, de ilyen mennyiségben, és így összefonódva az oldallal, azok is veszítenek a romantikájukból. De hát a népnek kell a cirkusz, a konzumidióták meg szeretik, ha nem kell új dolgokat megismerni, és minden nap ugyanazon nevethetnek.

És ez hozta létre a Trollfocinál is félelmetesebb agyelszívó-monstrumot: a Trollfoci kommentelői bázisát. Amennyire én látom, ebben a közösségben nincs jelentősége, hogy ki mennyire van benne a magyar fociban, egyszerűen csak a troll-szív számít. Hogy kinek van a legtöbb ideje a legtöbb poszthoz odapiszkítania egy „GYAKA”-t vagy egy „románokatodavisszát”. És akkor álljunk meg egy szóra a „Románokat oda-visszánál!” Azok közé tartozom, akik minden aspektusát átérzik ennek a kívánságnak. Megjártam Bukarestet tavaly és tavalyelőtt is, és biztosan feltörném az összes malacperselyem, ha kijutnánk az EB-re. Az ellenszenvem ellenére hálás is vagyok a Trollfocinak, hogy egy ország az ő hathatós segítségükkel úgy belehergelte magát a holnapi meccsbe, hogy egy nap alatt elfogytak a jegyek. De ez is kétélű azért. Panaszkodhat Rekop a szelfibotos idiótára, de talán pont ő hozta létre az illető érdeklődését. Mert azzal nincs baj, hogy divatot csinálnak a magyar válogatottból, de olyan tartalmatlanul teszik ezt, hogy az emberek „rajongása” is tartalmatlan lesz. Egy példa a mechanizmusra: a tizedikes gyerek szereti a magyar focit és a Trollfocit. Az osztályban folyton arról beszél, hogy „románokatodavissza” meg „Dzsudzsibebasszahuszonötről”. Az osztálytársainak ez tetszik, de nem tudja elmagyarázni a srác, hogy mi a jó ebben, mert megelégszik azokkal a jelszavakkal, amik a Trollfocin elegendőek. És az osztálytársa megveszi a jegyet, de nem tudja, hogy illik-e szelfibotozni a stadionban. Ez csak egy fiktív sztori, de előbb a tükörbe nézz bele, mielőtt másokat kérdezel fel, kispesti felebarátom. Abban, hogy nem csak odavaló emberek lesznek a stadionban, vastagon benne vagytok ti is. Mert lehetsz te nagy ultra-flessben, de a szellemi színvonaladdal pont azt a felszínességet táplálod ebbe a közegbe, amit a szelfizés is képvisel. És ez nem csak engem zavar, hanem még sok szurkolótársamat is. Azt érezzük, hogy elveszett valami, ami a miénk volt. Régebben, ha történt valami tipikusan magyar egy meccsen, oldalba böktük egymást, hogy "ez estére fent lesz a Trollfocin." Ma már nem teszünk ilyet, mert ez már nem a mi felületünk, hanem a trollzombiké. Azoké, akiknek az elnevezés első fele a lényeg, a második csak ürügy. És nehéz megítélni, hogy mennyire, de ez kihat az egész szurkolói társadalom hígulására is.

A lényeget, azt hiszem, elmondtam, de megemlítem azért, hogy létezik Trollfoci-könyv és Trollfoci TV is. (Utóbbi a Sportklubon, az áldóját!) A könyvhöz nem volt szerencsém, de az adásokba belenéztem. Meglepőt nem tapasztaltam, vicc pont annyi volt benne, mint az általam néha elkapott Rekop-stand-upokban. Amikor én láttam, az adminok leginkább csak hisztérikus röhögéssel emelték a műsör színvonalát, de az is ezerszer viccesebb volt a műsör egyéb elemeinél. És ez rávilágít a megoldásra, kedves adminok! Kaparjátok le magatokról ezt a rátok kozmált bézbólsapkát, és kezdjetek új életet Gyuri nélkül! Elsősorban azért kérem ezt, mert láttam, ahogy az MLSZ-szóvivőt interjúvolta a műsörban, és kiakasztott. Próbált nagyon #tökös és #belemenős kérdéseket feltenni, de azok teljesen vakvágányon közlekedtek, közben meg hagyta, hogy Sipos lökje a jól bevált, demagóg szarrágását. Az, hogy ilyen párbeszédre van lehetőségetek, felelősséggel jár. És még a maszkok mögül is látom, hogy ezt jobban csinálnák azok a srácok, akik létrehozták ezt az egészet. A népszerűség meg van már, valószínűleg meg is marad, szóval nyugodtan gyárthattok újra poénokat is. Ezt pedig olyanokkal érdemes csinálni, akik ehhez értenek, nem pedig az „ájlávútörökemberezéshez”. De lehet, hogy túl romantikusra sikerült ez a kaland köztetek, ezért Gyurihoz is szólok: Talán komikusan hangzik ezek után, de tényleg semmi bajom veled, haver. Azzal van bajom, hogy próbálsz tenni a magyar fociért, közben viszont a srácok által megteremtett értékekre úgy tehénkedsz rá a nagy seggeddel, hogy lassan semmi nem marad belőlük. Kérlek, tápászkodj fel innen, amíg nem késő, és menj vissza a stand-up-porondra. Ott a baseball-sapkáidat sem mosolyogják meg az emberek.