Ez a blog világmegváltás céljából jött létre. Gyakran fogok korunk (szerintem) legégetőbb problemáival foglalkozni. De viszolygok az olyan városi messiásoktól, akik a második mondat után rátérnek arra, ki az elnyomó, és ki az elnyomott, a harmadik után meg már önfeledten kommunistanyilasoznak. Úgyhogy kezdjünk valami olyasmivel, amiről nem túlzás azt állítani, a könnyed humor hazai csimborasszója. Legalábbis szerinted, drága generációm. A magyar mém-kultúra vadhajtásairól lesz szó. Állatorvosi lónak három facebookos nagyágyút is az istállóba tereltem. Tibi atya, bújj a pult mögé, de rögtön! Trollfoci, takarodj a lelátóról! Tunya és Kukker, ti hagyjátok hátra a félbeharapott ekit és az anatómia-jegyzetet, és keressetek másik galaxist!

Kezdjük a bűzlő mém-hal fejével, a lassacskán milliós like-táborral rendelkező Tibi atyával. Rövid sikersztorija kiválóan példázza azt, hogyan tud kiveszni valamiből minden humor, ha azt a humort pénzkeresésre használják. (Nem pedig megpróbálnak annyira viccesek lenni, hogy fizessenek érte.) Az alapötlet jó volt, azt nem vitatom. A lecsúszott falusi pap és a kisfröccsei tényleg megfognak valamit a magyar nyomorúság azon részéből, amin sokat lehet nevetni. Arra is jól ráérzett Tibi atya, hogy minél inkább non-pc, annál viccesebb lehet. Amennyire emlékszem, nekem az elején sem tetszett az oldal, mert legtöbbször fölöslegesnek és tartalmatlannak éreztem a szalon-vallásgyalázást. (Pedig a politikailag inkorrekt humor a mindenem, legyen annak bármi a célpontja.) De időnként felnevettem azért egy-két poszton, amit elém böfögött a Facebook. Azután nem tudom, mi történt. Bárhogy töröm az agyam, nem emlékszem annyira a folyamat részleteire, hogy megértsem a mechanizmust. Egy pillanatra nem figyeltem oda, és a valódi pap-fotó helyett egy semmilyen grafika lett a profilkép, az Örkény-egypercesek (azokat meg sem közelítő) stílusát pedig felváltották ezek az elbaszott mém-szerűségek. Illetve elkezdte minden harmadik kortársam követni az oldalt. Ez pedig Fb-oldal esetében sosem jelentett még minőségjavulást, sőt! Tibi atyánál is egyre kevesebb humorcsírát tudtam felfedezni az ismerőseim által belike-olt posztokban. Egy jó ideje azonban stagnál a poénok száma: mindig megbízhatóan nulla. „Dícsértessék, igyatok meg ma 19 kisfröccsöt, basszatok a kollégium folyosóján, aztán holnap is igyatok meg 19 kisfröccsöt!” Ez van leírva minden nap más szavakkal, de minden nap ugyanolyan unalmasan. A netes mém-kultúra rossz paneljei vegyítve az oldal saját rossz paneljeivel. És ezeket az elemeket, sajnos, a végtelenségig lehet ismételni a kombinatorika szabályai szerint. De a legnagyobb meglepetés most ért, amikor szellemi muníciót gyűjtöttem ehhez a szösszenethez, és láttam egyben az oldalt. Alig van már poszt, ami kifejezetten tibiatyás lenne. Pont olyan az egész, mint bármelyik n+1-edik „poénos oldal” a Facebookon. Önismétlés önismétlés hátán. Bár piálásról gyakran van még szó, azt is épp úgy kirakhatta volna Kasza Tibi, az I Love Alvás vagy bárki más. Mégis odáig fajultak a dolgok, hogy Tibi Atya Fröccskocsmájába jár fél Budapest.

De hopp, most jön a másik megdöbbenésem. Az oldal kiemelt bejegyzése szerint Tibi atya összeveszett a kocsmával, mert macifröccsöt és citromos sört árultak. A tiszteletes válaszolgat is a poszt alatt felmerülő kérdésekre. Ezeket semmi kedvem végigolvasni, de annyi lejött, hogy nagyon sajnálja, hogy ez megtörténhetett. A kocsma leamortizálta az ő gondosan felépített brandjét, neki pedig nem a profit a lényeg, ezért máshol nyit kocsmát. Tegyük fel, hogy ez így is van. A kárörvendés távol áll tőlem, de ebben az esetben valami ahhoz hasonlót érzek. Ő csinált egy műanyagnál is műanyagabb valamit a saját alkotásából, akkor most ne sírjon, ha mások még annál is műanyagabbá teszik! Mert az oldal működésébe, gondolom, nem szólt bele senki. Önszántából csinál humortalan humoroldalt egy kis mindennapos alkoholizmus-reklámmal megfűszerezve.**** Mert aki ezt így felépítette, annak nyilván van annyi esze, hogy lássa a régi és a mostani Tibi atya közti különbséget. Szerintem a régi középszerű, a mostani botrányos. Szerinte meg a régi zseniális, a mostani középszerű, vagy valami ilyesmi. Ki tudja, pénzért lehet, hogy én is középszerű internetsátánná válnék, de biztos nem picsognék utána semmiért. Hát, te se tedd ezt, Atyám, hanem továbbra is biggyeszd oda a logót a napi hat képre, és vezekelj sokat. Mert arra hiába is kérlek, hogy belásd a bűneid súlyát, ez világos.

Huhh, nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent gondolok erről. De ami ennyire szar, és ennyi (nem csak buta) embernek tetszik, az mindig gondolkodásra késztet. Általában az is felmerül bennem, hogy lehet benne érték, csak én vagyok túl sznob hozzá. De azon eszembe se jut filózni, hogy napjaink Tibi atya-jelensége tartalmaz-e bármilyen értéket. Ha Te, Aki Ezt Olvasod nem érted, hogy miért ekézem a napi betevő humorforrásodat, akkor van egy javaslatom. Nézz sok Bödőcs Tibort, és hallgass sok Bëlgát. Szerintem ezek a magyar humor olyan szeletei, amik bárki számára viccesek lehetnek, mégis zseniálisak. Merem remélni, hogy egyszer majd meglátod a különbséget a két iskola között. Ha nem, az sem tragédia. De, kérlek titeket, legalább egy próbát tegyetek erre minél hamarabb. Szeretném elkerülni, hogy olyan országban éljek, ahol minden tizedik ember Tibi atya-kedvelő.

Persze, ez sem lenne tragédia, de miért kéne mégis elkerülni? A viccelődés azon formája, amit T. a. képvisel, akarva-akaratlanul megöli a viccelődés kreatívabb formáit. A csapból is a kurva mémek folynak, mindenkinek erre áll rá az agya. És könnyű is ráállni, mert könnyű vele poénkodni. Megtanulod, hogy „Forever Alone”, hogy „SZLAMB” meg hogy „kolesz life lvl 99”, és máris király vagy a neten, de sajnos már a kocsmában is. A kényelmes népszerűséget meg könnyű megszokni. De sokkal minőségibb népszerűséget tud hozni az, amikor a bensődből jövő faszságokat zúdítod rá másokra. Mert azokat nem tudná más kimondani, ezért téged sem úgy fognak bírni, mint mást. Hát, ennyi lenne a lényeg. Koncentráljatok a szívetek legmélyén lakozó orbitális faszságokra. Megéri, higgyétek el!

(A Trollfociról holnap, ebben is épp eléggé elfáradtam.)

**** = Alapvetően nincs több bajom az alkoholreklámokkal, mint bármilyen más reklámokkal. De amikor ennyire tartalmatlanul szól valami arról, hogy „igyál-igyál-igyál”, akkor mindig eszembe jut az egész világ álszentsége a témában. Az illegális drogok minden formája mélyen megvetve, a használói bűnözőknek tekintve, az alkohol viszont a kultúránk ékköve. Nem egyszerű kérdés, hogy mennyire szabad ránk bízni azt, hogy mivel basszuk szét magunkat, de a világ mostani drogpolitikája egyértelműen káros. De lesz még erről szó az Internetes Népnevelés Nívószívó Iskolájában (INNI), ahol most vagytok, az biztos.